Hazánkban az 1950-es évek óta foglalkoznak klímatechnikával, az első magyar klímaberendezés megtervezése, gyártása a 60-as években történt, Fónay Tibor mérnök nevéhez fűződik. A klíma elterjedése a rendszerváltás után kezdődött, eleinte az éttermek, mozik lettek klimatizálva, majd az évek múlásával egyre több magánlakásban is megjelent a klímaberendezés, ma pedig már alig van olyan gépkocsi is, melyben ne lenne légkondi.

A klímák gyakorlatilag 3 csoportba sorolhatóak:

  1. ablak klímák – a legolcsóbb berendezések, ugyanakkor hangosak, nem esztétikusak, az ablak használatát korlátozzák.
  2. mobil klímák – legnagyobb előnyük, hogy nincsenek helyhez kötve, viszont az első beüzemelés komoly előkészületeket igényel, illetve problémás a meleg levegő kivezetése.
  3. split klímák - a legnépszerűbb klímaberendezések, a beltéri egység kicsi és hangtalan, a kültéri egység a házfalon kívül kerül felszerelésre.

Klíma vásárláskor a beszerzési áron kívül fontos odafigyelnünk a készülék energiafogyasztására. A legtakarékosabb klímaberendezések is elfogyasztanak 1-2 KW-ot óránként. Nem árt vásárlás előtt egy villanyszerelővel is beszélni, hogy a lakásunk villamoshálózata elbírja-e a teljesítménynövekedést. Illetve a családi kassza elbírja-e a minimum 10-30 ezer, – de olykor még több – szezonális plusz áramköltséget. A klímaberendezés felszerelése előtt gondoljuk át alaposan, hogy hova is tegyük azt. Kalkuláljunk azzal, hogy egy átlagos klíma zajszintje 50 decibel. Ebből adódóan hálószobába, gyerekszobába nemigen ajánlott, a nappaliban nem okoz gondot ez a zajszint. Fontos, hogy az adott helyiség és a nyílászárók méretéhez viszonyított hatásfokú klímaberendezést vásároljunk, hogy elkerüljük a költségnövekedéssel járó alulhűtést.